Flower Way Diary

Elért a magányosság, furcsamód, úgy ahogy soha nem számítottam rá. Párom oldalán lettem magányos. Szüleimben elvesztettem a barátságot, nem lelek nyugalmat. Egyedül születtem, egyedül megyek tovább. Szeretem az életem, már nem egészen 9 hónapja.

Mit mondjak, hiányzik a motiváció. Hazaérkezésem után a párnámat keresem nem a könyvemet, pedig ha fordítva lenne, minden megoldódna. Ismerem a kérdéseket, mi több a választ is rájuk, még sem akarom leírni őket. Ki mondja, meg nekem miért van ez így?

Ez életem legmagányosabb korszaka azzal együtt, hogy a legboldogabb is. Hogyan férhet ez össze? Mondja meg nekem valaki.  Hiányzik a nap melege, ami körül ölel, mint az én édesem hidegebb napokon, rosszabb napokon és jobbakon is. Szeretnék megoldást találni, de úgy tűnik nem eléggé. Egyedül élek egy kastélyban ahol végtelenségig nyúló hosszú falak vesznek körül. Halva élni nem akarok. Úgy hogy még most boldog is vagyok…

Mi ez, ha nem álmatlanság a kételyek között? Azért álmodom, hogy ne unatkozzak, alvás közben vagy azért alszom, hogy álmodhassak? Az én időmben most az utóbbi.

Nem tudok új barátságot kötni, nem, inkább nem akarok bízni senkiben. Akkor miért bízom az édesemben? Mi történik velem? Hol vagyok, és hova tartunk...magános vagyok.

És a túlvilági lépcsőre így is úgy is egyedül lépünk fel, bízva, sírva hogy kedvesünkkel találkozunk a túloldalon…

''Örök életemre seb maradsz, egy tátongó meg nem értett lyuk az életemben. És nem heg,soha nem lesz az,ha eltelik 10 év vagy akár több is. Egy megszokott,dédelgetett seb maradsz számomra.És én még így is örökre szeretni foglak,bármilyen messze vagy tőlem,akár fizikailag akár időtávlatban..Olyan szépeket írtál,nem tudod elképzelni nélkülem az életed,én menedéket adtam volna neked, adtam is sokszor. Igazi támaszt. Egy barát mindig csak elvár,ha valamit ad azt természetesnek veszi hogy kap is. Én nem vártam. Tiszta szívből adtam magam. Igen meginogtam,féltem, talán meg is bolondultam a végére. De ez mind miattunk történt. Soha nem fogod megtalálni a menedéket. Mellette biztosan nem, látom.Már nem forgatnám vissza az idő kerekét.Nem kell ami volt.Nincs rád szükségem,mégis ott vagy nekem,az emléked időnként meg-meg tör,de egészen parányit,elviselhetőnyit. Örök életemre befogadtalak a szívembe,és sajnos mostanra úgy megkeményedett hogy nem enged ki téged,te édes tátongó seb. Ha vége lesz mindennek, te ott leszel az utolsó lélegzetvételnyi emlékeim között...páholyban...''

Írjak a víz csobogásáról a tónál? A fákról, amikor ölelkezve körülvesznek mint a legtermészetesebb szeretők? Bárcsak télen is magammal vihetném ezt  a nyári érzést. A fürdőruhát, a meleget amit ez a gyönyörű nap áraszt ami néha a kébzeletemben naplementekor narancslévé változik.A gyümölcs fagylalttal eggyütt ez mind bekerül egy hatalmas tárolódobozba,olyanba amit el sem lehet képzelni,hiszen a legtöbb helyet a sugárzó meleg napfény elfoglalja magának. De a nyár iránt táplált érzések is idekerülnek.
Istenem,mennyire fog ez mind hiányozni! Majd egész évben várjuk majd, hogy újra kinyithassuk a Nyár dobozát.
De addig is Tároljuk eme dobozt az ágy alatt, hogy mindig édesem álmodhassunk róla...

''köszönöm a szóra bírt hallgatást,

a kamaszos ölelések lázát,

bőröd forró kitárulkozását,

köszönöm két kezed puhaságát,

csókjaid mélytengeri gyöngyét,

az első rózsa puha szirmát,

jó szavaidnak esti csöndjét,

tekinteted felgyújtó varázsát.''

..Csak annyit mondhatok hogy élni csodálatos, szeretetben ahogyan én is. Bárcsak minden eggyes boldogtalan embernek át tudnám adni ezeket az érzéseket. De mindenki tudja hogy ez lehetetlen..vagy :)..Semmi sem biztos, de minden lehetséges. Mindig azthiszem hogy sosem fogok már meglepődni semmin, és az élet újra és újra cáfol mindent amit addig gondoltam. Bárcsak minden pillanatra olyan élesen emlékeznék mint arra hogy most élek.

A nyár az mindig csodálatos, és mint minden nyáron, gyökeresen megváltoznak a dolgok. Változzon mindig, és sose álljunk egy helyben.

I never thought that you would be the one to hold my heart
But you came around and you knocked me off the ground from the start

You put your arms around me
And I believe that it's easier for you to let me go
You put your arms around me and I'm home

How many times will you let me change my mind and turn around
I can't decide if I'll let you save my life or if I'll drown

I hope that you see right through my walls
I hope that you catch me, 'cause I'm already falling
I'll never let a love get so close
You put your arms around me and I'm home

The world is coming down on me and I can't find a reason to be loved
I never wanna leave you but I can't make you bleed if I'm alone

You put your arms around me
And I believe that it's easier for you to let me go

I hope that you see right through my walls
I hope that you catch me, 'cause I'm already falling
I'll never let a love get so close
You put your arms around me and I'm home

I tried my best to never let you in to see the truth
And I've never opened up
I've never truly loved 'Till you put your arms around me
And I believe that it's easier for you to let me go


I hope that you see right through my walls
I hope that you catch me, 'cause I'm already falling
I'll never let a love get so close
You put your arms around me and I'm home

You put your arms around me and I'm home

Csak azért osztottam meg ezt, mert hihetetlenül különleges hangja van és gyönyörű a szövege is.

''Mindig egy lázadó férfi marad,aki ki akar törni,aki áthágja az íratlan szabályokat, és semmibe veszi a világ megmásíthatatlan törvényeit. De én így szerettem belé...''

Aki szeretne fordítást, bátran kérje kommentben :D ajánlatos, nem rossz ám a szövege :)

Jelentem: Szét vet a boldogság :D mert szeretem :)

...egy lélegzetvétel itt aranyat, sőt gyémántot ér. Itt a világ peremén, hol nem számítanak az emberek, nem befolyásolnak döntésében. Lassan, mégis kecsesen mozog, hogy le ne essen. Figyelem őt, csodálattal, különleges megfigyeléssel.Mi lesz vele?

Le fog esni?

Talán igen, de őt látszólag nem érdekelte, élvezte, ahogy az adrenalin beáramlik a testébe, úból és újból. Szerette a veszélyes élvezeteket, ez az egy dolog a sok közül amiért annyira szerettem ezt az élet-táncost...

A magányosság sosem zavart amíg ő meg nem jelent az életemben. Nem voltam egyedül mikor egyedül voltam. Ott voltak nekem a gondolataim és minden más amit csak én értettem..Beugrott életem tengerébe és boldogan úszkál ott amíg...
 

'' egy éve írtam rólad magamnak, olvass és mosolyogj, ezercsók :)''

''Van úgy amikor úgy érzed mindenki ellened van, pedig csak magad ellen harcolsz..''

Te is öreg vagy. Bizony, bizony. Tizenhét éves korodban idősebb szerettél volna lenni. 22 éves korodban azt szeretted volna ha megáll feletted az idő. 29 éves korodban éppen olyan kétségbeesetten búcsúzol ifjúságodtól, mint Hugo Victor.

Negyvenéves korodban annak fogsz örülni, hogy még mindig nem vagy öreg. Csak egyetlen gondolat fog bántani: ki lesz az utolsó nő az életedben?

Ötvenéves korodban megrémülsz. Öregszel percről percre. Hatvanadik évedben megbarátkozol mindennel. Hetven után minden egyes napnak úgy fogsz örülni, mint az ajándéknak. Már erősen alkonyodik. Én sem várhatok rád örökké...

  Mindenki különleges akar lenni, igen még a tömeg emberei is. Makacsul hordják ugyanazt, gondolkodnak hasonlóan, hogy érezzék, tartoznak valahová. Az ember nem tömegben még csak nem is barátok közt erős. Erős az aki egyedül szegül a világhoz, persze még néki is van szeretője, hiszen mi mind szeretetre szomjazunk. Magával hoz könyvet, zenét, hogy ne unatkozzék. Az a bátor ki képes támasz nélkül veszekedni a ''többivel''. A buták erősebbek, többen vannak és mindig gonoszak. Ritka a buta ki jóságos. Így marad egyedül a kevésbé rossz ember szerelmével.

Mert a jó ember sem jó többé. Szentek nem léteznek, merje valaki az ellenkezőjét állítani! Ami a legnagyobb ellensége lehet egy embernek az saját maga, elméje és teste, egész jelleme. Mikor a tunyaság legyőzött s nem vagy képes semmire, kedvtelenül kezded napodat,ezekben mind csak te vagy a hibás, senki más.

Egy parkourt űző férfi interjújában olvastam a következő sorokat: Amikor valami nehéz, na onnantól érdekes csak minden!

Így hát barátaim kik soha nem fogtok megismerni, menjetek tovább, ne görcsöljetek fölöslegesen apró vagy talán nagyobb gondokon. Hisz olyan rövid az élet, töltsük tele tartalmas nevetéssel, és a boldogság ennyi csak, se több, se kevesebb..

Most már tavasz van, igen, már lelkemben is. Képzeletbeli mezőm megtelt buja rózsával, hideg szépségű orchideákkal és boldogsággal. Nőtt egy fa lelkemben, melynek tövében leülök, és árnyékot ad nehéz időkben. Minden bizonyossággal mondhatom, egész lényemmel túl vagyok egy keserves részen életem sorozatában. Van idő átértékelni gondolatokat, felfogásokat. Érzem cél felé haladó utamat melyet én építem magam elé. Az arany hajú, mosoly szájú kislány újra nevet. Most már egyszerűbben és könnyebben. Kapcsolataim még mindig zavarosak, értetlenek és törékenyek. De minden találkozáskor hálát adok, s közben átkozom is kicsit a sorsot. Rám szabadította ezt a kínzó, gyönyörűséges érzést, amit  nehezemre esik szerelemnek nevezni. Mert ez a kapcsolat sem nevezhető nevén. Még én sem tudom, mi zajlik körülöttünk. Mikor vele vagyok a Világ nyugalma megpihen rajtam és körbe vesz. Igen, s mikor nála vagyok, érzem, hazatértem...Megéri rá várni még egy évig? Vagy mire felnőtt leszek,elkésem? A világ legbölcsebb embere sem tudná megfogalmazni, ezt a törékeny tüneményt...

''..úgy tűnik szükséged van rám, végre. Türelem Z. türelem. Ha már jó helyen voltunk, az idő nem akadály többé, ha persze te is harcolsz.., szórakozz, háljál, vállalkozz , tervezz és élj.

Várjál engem, már nem sok maradt hátra..rohanok, értünk, érted (?)

-én már rég, akkor ki is a felnőtt?

Azt hiszed házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félóra útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.

Itt a lélekben olyan üres, sötét minden.
Esténként miért nyitod ki ablakod? Elfáradtam már egyedül lenni.
Újra eljövök csendes házadba, s ketten maradunk.
tudom én,szükséged van rám.
Angyalod vagyok, Földi teremtményed,csak hívj, én ott leszek, melletted..
Azon az estét kellettél,ajándékba kaptam tőled szárnyaid, s már általad verdesem.
Keresem a tömegben szeretett szempáromat. Innen már nincs visszaút.
Ha ez az utolsó esélyünk, megmenteni egymást.
Csak adj jelet, találkozáskor, én megértem szavaid nélkül is.
Angyalod lennék, Földi szeretőd...
..hívj s én ott termek, Ott veled..mindenütt

Ott akarok lenni, hol lélegzel.
Napokat szeltem át,felhőben úsztam én.
Te meg az árnyékom, hova szöktök el, minden éj-jelén?
Lehet bírni az erőket,lehet rá teqilát inni, várhatod a reggelt, de én továbbra is választani fogom saját napom, továbbra is nyitom szemem, és igen továbbra is álmodom.
Elvetted a meleget,hideg szeleket hagyva bennem.
Csak sötétben sírni túl egyszerű volt számomra. vissza nem jövök..
..hiszen ismersz, büszkeség az Úr. Úgy lesz ahogy megírtam,
ahogy én megírtam.
Egy tomboló érzés, futni akarsz, ott fent túl jó minden, maradsz és rohansz.
Túl erős vagy, elfáradtam tőled.Őszinte szavaid rég elhittem már, ne erőlködj!
Megjegyzem a fájdalmat, megjegyzem azt a mennyországot...

*ez egy nem vers nem kép-nem vers mert nem mindig rímel, nem kép mert mégis írás, kifejezésem furcsa módja*

Tavasz van..végre. Tél óta egyetlen említésre méltó gondolat sem szálta meg a fejemet. Tehet róla szerény személyem aki most bújkál a világ szeme elől. Nem tehetek róla, hogy a szép emlékek, nap mint nap  előbújnak, hogy kikaparják lelkemből az utolsó csepp jókedvet is. Komolyan hittem benne és most elveszítettem... tudhattam én valaha, hogy szeretetem személye gyűlölni fog? Szomorú, hogy végül ez a személy említésre sem méltó ebben az iratban. És sehol másutt. Egy számomra fontos személy a születésnapján világosított fel:'' Úgy nézel ki mintha az elvesztésével egy világ dőlt össze benned, és nézz rá, egy ilyen ember miatt szenvedsz? aki ha nem segítesz neki a sztárrá válásában eldob mint egy rongyot és vissza sem néz?Nem érti a család fogalmát, mert sosem volt neki, ha el is éri céljait örökre magányos marad, olyan embereket gyűjt maga köré akik közül a legjobban kitűnhet, ha egy kicsi figyelmet is kapsz akkor ő mindent megtesz hogy rá figyeljenek, még fejre is áll és tapsol közben ha az kell.Én már ismerem a világot kívül belül, csak nézd a 46-os számot a tortámon, láttam már egyet s mást, de ilyen könnyed kegyetlenséget csak nagyon ritkán.Figyelj rám kislányom,ez nem valaminek a vége, hanem valami csodálatosnak a kezdete, ez egy kis botlás az előtted álló hosszú és fiatal évek előtt.''.. Ő csak mondta a nagyobb és felemelőbb szavakat, hogy segítsen rajtam, én meg csak ültem és halgattam..