Flower Way Diary

Ma van az utolsó nap 2010-ből. Egyszerre vagyok izgatott, meg vagyok ilyedve, és egy picikét szomorú is vagyok. Ez az év a tettek éve volt, megfogadtam és beteljesült, ennél szebb évem rég volt már. Boldog vagyok, hogy egy szép évet hagyok magam után, emlékeket, barátokat, magamal viszem 2011-be. A nyár felejthetetlen volt, biztonságos érzés 2010-ben létezni, mert tudni, hogy minden eggyes pillanatot megérte itt lenni. Viszont sok tervvel, új dolgokkal, reményekkel, tettekkel indulok neki az új évnek. Izgatott vagyok, várom, milyen meglepetésekben lesz részem ebben az évben. Őszintén szólva már nem is félek az új évtől..

..Miért is félnék?.. Lesz egy újjabb év amit teletölhetek izgalmakkal, emlékekkel, nevetéssel, új gondolatokkal, és még több szeretettel.  Leginkább 2011 nyarát várom, izgatottan, ott vár engem a tánc- és a drámatábor. Újra találkozok nyári barátaimmal. Ha a sors úgy hozza, hogy csak nyáron tudunk találkozni, hát akkor ennek igy kell lennie. Igy a nyár még élvezetesebb és emlékekkel teli lesz.

Kész vagyok kilépni ebből a csodálatos évből, és kinyitni az ajtót 2011 előtt, egy még fantasztikusabb évbe lépve. Tudom mik a hibáim, és már tudok rajtuk javitani, elég erőm és bátorságom van a változásokhoz, és már nem félek, hanem boldogabb vagyok és szinesebb, élettel telibb minden eggyes változással ami az életemben elő fordult, és elő fog fordulni.

Ideje többet foglalkozni azokkal akiket igazán szeretek, és mindenki megérdemel annyi figyelmet amennyit én kaphattam ebben az évben. Figyeltek rám, szerettek engem, én is szeretem őket. És ez igy is lesz 2011-ben is :)

A céljaim vezéreljenek, ne legyek olyan befolyásolható, mint eddig voltam. Ezt kivánom az új évtől, ahogy barátnőm mondaná, hogy ne keljen jövőre semmit megfogadni :).. Jövőre találkozunk az edzésen, nálam, másoknál,gimiben, kocsmákban, ezer és ezer helyen..

                                                                                                                      to be continued...

na megyek, besegitek    a konyhában :)

''Életem során sok ember elkisért,megállitott vagy tovább lökött céljaim felé.Ki tudja, hogy a következő pillanatban ki fogja segiteni vagy éppen neheziteni dolgunkat. Barátok jönnek, mennek, egy darabig elkisérnek aztán eltünnek, ki hosszab ideig marad társunk,tanitónk, vagy csak annyi ideig amig egy régóta feltett kérdésre nem válaszolnak, aztán lelépnek elvégezve  rájuk szabott feladatukat.

Nem önszántukból,csak a végén soha nem lesz idő találkozni és a kapcsolat elgyengül, a végén megszünik létezni és kitudja örökre, vagy csak egy kis időre, amig újra nem lesz szügség rá.Vagy egyszerüen pont jó időben volt jó helyen, csodát tett, segitett, hogy utána én is kisérője legyek egy bolyongó társamnak ebben a végtelennek tünő világban.

De azok az emberek akik kisértek,tanitóink voltak,akár ellenség,barát vagy szerető,segitettek abban, hogy olyanná váljak, amilyen ebben a pillanatban is vagyok. Minden és mindenki változik. Lehet, holnap megint találkozok valakivel, aki felbolygatja az eddigi gondolkodásomat és új ajtókat tár ki előttem amit eddig én magam zártam be őket.

Lehet azért kisér három barátnőm és több tucatnyi ember bizonytalan utamon, hogy ösztönözzenek a legjobbra..Eggyet tudok, hogy nagyon szeretem őket...''

                                                                                                                                       Strindyléniga :)

...Persze jó érzés az amikor mindent megkapsz.Az én szüleimmel élni sok ember számára valóra vált álom. Ők azok akik tényleg mindent megadnak a gyermeküknek. A szóban forgó gyermek valóban csak én lennék, egyedül vagyok, nincs testvérem. Amilyen bolondságot kitaláltam (azokból sok volt) mindig segitettek nekem megvalósitani, és amikor rájöttem hogy nem is ez az amire vágytam eldobtam magamtól új őrültségek után rohanva, mert azok sokkal csilligóbbak voltak a régieknél. Az elején mindig nagy a felhajtás, a kedv, a kiváncsiság, de amikor rájövök, hogy ez nehéz, vagy ez nem is olyan élvezetes, egyszerüen unalmassá válik számomra. De most nem is ez a lényeg..
Ki ne akarná egésznap lógatni a lábát, minden kivánságát úgy is teljesitik a szülei,

 habzsolja az életet..Vagy mégsem?

Mindent tudniuk kell rólam, hogy hová megyek és mit csinálok, szigorú korlátok közt élek, a szabadságomat folytonos hazudozással fizetem, büntudattal és állandó félelemmel, hogy vajon hol és mikor fogok lebukni. De tudom megéri, minden eggyes hazugság ha a jutalom a nem is teljes de élvezhető minden percében: A SZABADSÁG.
Nem a végtelen bulizás miatt akarok az a bizonyos 18 éves emberré válni. Nem azért mert már nem kell egy idősebb haver, hogy tudjak venni egy sört, nem is azért mert szavazhatok, nem érdekel a politika egy cseppet sem...

...Önálló életet akarok birtokolni az én teljesen szabad önálló életemet akarom, ahogyan én megálmodtam. Korlátok nélkül müvelni azt ami a szüleimnek lehetetlen lenne elmagyarázni.Érezni akarom, ahogyan én irányitom a saját életem minden eggyes porcikáját, a felkeléstől az álmokig. Nem akarok házat örökölni, sem sok nullás bankszámlát. A nulláról akarom kezdeni, megépiteni a saját házamat. Ez hajt előre, a kötetlen szabad élet. Ez amiért én olyan gyorsan 18 évessé akarok válni.
Igaz úgy hangzik mintha minden jótól megvonnám magam, sok olyan barátom, ismerősöm van akinek 18 éves korától már lesz háza és félre tett pénze a kezdéshez.Nekik nem kellet érte megdolgozniuk, valaki egyszer felépitette nekik.

Ez az amiért őrülten és minden nappal egyre izgatottabban várok a szabadság édes illatára, követem és már be is libbent az önálló élet, hangoztatva, hogy ITT VAGYOK, HARCOLJ AZ ÁLMAIDÉRT, MOST MÁR KORLÁTOK NÉLKÜL..
 

A sok kritika ellenére, nekem nagyon bejön, nem is értem mit nem lehet ezen szeretni, egy király film öregedett szinészekkel ( a legjobbakkal) persze Svarcinak nem volt sok szerepe csak kisétált és be de akkor is ott volt :D

csóközön-> Itt Léra beszélt

Érdemes olvasgatni, sok okos dolgot is megtudhatsz egészen véletlenül :)

Kritizálni könnyű, alkotni nehéz - ezért is van, hogy utóbbira sokkal kevesebb jelentkező akad. De mit tegyél, hogy az okoskodók ne vegyék el a kedvedet?




Az álomtolvajok olyan emberek, akik csupán azért, mert irigyek és féltékenyek rád, illetve azért, mert ők képtelenek valamit olyan jól csinálni, mint te, folyamatosan azt traktálják beléd: rossz vagy, hülyeséget csinálsz, felejtsd el minden álmodat, és lépj be te is a mókuskerékbe. Tisztázzunk valamit: attól, mert valaki nagyon hangosan és meggyőzően állít valamit, azt még korántsem biztos, hogy el kell hinned!


Milyen jogon ítélhetné el BÁRKI a te teljesítményedet, ha ugyanolyan hétköznapi ember, mint te? A jó szakember, aki ÉRT AHHOZ, amiben a segítségét kéred, SOHA nem alázna meg téged. Ezt tartsd mindig észben, amikor valaki kioktat a párkapcsolatoddal, szakmai előmeneteleddel, felvételi szándékaiddal, életcéloddal kapcsolatban.



Anyukád szerint nem lehetsz orvos, mert nem vagy olyan okos? OLYAN? Milyen? Ő honnan tudja, talán belelát a fejedbe, és tudja, hogy olyan betegségben szenvedsz, hogy amit tanulsz, az nem marad meg benne? :)



Apukád szerint baromság, hogy énekesnő leszel, mert nem vagy olyan csinos és nincs olyan jó hangod. Milyen? Mondjuk olyan, mint Charlie-nak vagy Billie Holidaynek? Esetleg Louis Armstrongnak? Csak azért kérdezem, mert mindhárman híresek, mindhárman énekesek (voltak), és nemigen vitték túlzásba az énekórákat...



És hogy ne hidd, hogy ezek csak amolyan levegőbe mondott nagy, vigasztaló szavak, íme néhány példa a híres emberek életéből arra, hogy a kritika néha több, mint vicces...



Vincent Van Gogh








Manapság az egyik leghíresebb festő - életében EGYETLEN képet sem adott el! Pályatársai kinevették, lenézték, pedig ő már saját életében "megjósolta" szinte az összes modern festészeti irányzatot képein. Szegényen, betegen halt meg, temetésén alig volt valaki - ki hitte volna, hogy 1987-ben Van Gogh Íriszek című képe 87 millió dollárért talál gazdára? Megkérdeznénk: manapság van-e nagyobb név az expresszionizmus egén, mint az övé?


Wolfgang Amadeus Mozart






Amíg csodagyerekként járta Európát, majd "tinikorában" ontotta az uralkodók megrendeléseire a zseniális zeneműveket, mindenki kedvelte. Ám amikor saját feje után indult és operaírásba kezdett, éktelen kritikai hadjárat indult ellene, egyesek szerint például az az ember, akinek a Varázsfuvolát és a Figaro házasságát köszönhetjük, "csak vallásos zene írására alkalmas". Ma már vicces, ugye? Mozart szerencsére véghezvitte, amit akart, megírta csodálatos műveit - ám halálakor már súlyos anyagi gondokkal küszködött. Az a zeneszerző, akire ma egész Salzburg és Bécs turizmusa épül, egyszerű, jeltelen közsírban nyugszik, a temetésiszertartáson szinte senki sem volt ott. De vajon hol vannak ma a kritikusai?



Galileo Galilei


Nevezett úriember 1613-ban azt merészelte mondani, hogy az Univerzum központja nem a Föld, hanem a Nap, és "mi" akörül forgunk - nosza, a vallási nagyokosok szépen perbe is fogták, és borzasztó procedúrákon át visszavonatták vele az elméletét, műveit átíratták és cenzúrázták. A kiábrándult tudós súlyos beteg lett, megvakult, és csak diákjai szeretetet tartotta benne a lelket. Manapság mindenki kinevetne, ha azt állítanánk, a Nap kering a Föld körül, pedig az igazság akkoriban kishíján Galilei életébe került...



Barbra Streisand






A ma már világhírű énekes- és színésznő negyvennyolc évvel ezelőtt egy New York-i kis dzsesszklubban lépett fel, ami mérete ellenére igen jelentős hely volt a szcénában: a közönségsiker felért egy kritikusi dicsérettel. Nos, Barbra finoman szólva sem aratott sikert. Ám a kudarc nem vette el a kedvét: ő lett az egyetlen nő a történelemben, aki egyaránt kapott Oscar-, Tommy-, Emmy-, Grammy-, Golden Globe- és Peabody-díjat, valamint a Directors Guild of America, a Kennedy Center Honors (első női rendezőként) és a National Medal of Arts elismerése mellett Francia Köztársaság Becsületrendjét és az Amerikai Filmintézet életműdíját is magáénak tudhatja. Ja, és mellesleg tavaly visszament az említett klubba, egy koncert erejéig - ahol az asztaloknál olyan emberek ültek, mint Bill Clinton, Sean Connery és Sarah Jessica Parker. Ki mondta, hogy a kritikusok nem tévedhetnek?



Karády Katalin


A magyar filmtörténet egyik leghíresebb dívájára azt mondták gyerekkorában: adják gyorsan férjhez, mert olyan csúnya és esetlen, hogy ha idősebb lesz, a kutyának se kell majd...Karády véres verejtékkel képezte magát magánúton színésznővé - és lett a magyar filmek máig utánozhatatlan jelensége. Ja, "hangja se volt", mégis mindenki ismeri a dalait...



József Attila


Mindenki ismeri a történetet az "egyetem fura uráról", aki úgy érezte, a magyar irodalomnak nincs szüksége József Attilára, ezért eltanácsolta az egyetemről. Nos, lehet, hogy Attila nem volt könnyű eset, na de hogy milyen lenne a magyar kultúra Óda és Eszmélet nélkül, azt inkább nem szeretnénk megtudni.



Frank Sinatra





Ugye mindenki kapásból fel tud sorolni legalább 2-3 Sinatra-számot? Nem kérdés. Pedig amikor a fiatal Frank (akinek az orvos hibájából születése óta hatalmas sebhely csúfította el az arcát) énekléssel próbálkozott, egy kritikusa azt mondta neki: "hát, nem te vagy a legjobb énekes, akit valaha hallottam". Erre Frank azt felelte: "lehet, hogy nem vagyok a legjobb, de én leszek a legnagyobb!". És az lett.
 

 Akarod?


légyszives ne halj meg
vagy pedig nekem is kell
te persze rögtön a mennybe
nem hiszem hogy én is

akarsz, édes narancsokat?
akarsz, hosszú meséket?
akarod, felrobbantom a csillagokat, amik zavarnak téged az alvásban.

légyszives te csak élj,
hiszen látod én élek..érted
az én hatalmas szerelmemből elég
nekünk kettönknek.. sőt.

akarsz, tengert vitorlással?
akarsz, dalokat, a legújjabbakat?
akarod, megölöm a szomszédokat akik zavarnak téged az alvásban.

akarsz, napot lámpa helyett?
akarsz, ablak mögött hegyeket, alpokat?
akarod, oda adom az összes zenét, neked oda adom az összes zenét.

amit te ihlettél...

Amikor meg vagyok fázva ismeretlen okok miatt sokszor jön rám a sirhatnék, túl sokszor, néha értelmetlen dolgok miatt. Annyira elszomoritanak ilyenkor a dolgok. Amiket általában könnyen háritok. Lehet ilyenkor érzékenyebb és gyengébb is vagyok. 
Végig néztem a naptáramat: a hétköznapokban csak két olyan nap van amikor csak bemegyek a gimibe, tanulok a szünetekben beszélek legjobb barátnőmmel aki most már a családom részének tekinthető, legalábbis én igy gondolom.A többi napokban késő estig el vagyok foglalva. Persze én iratkoztam be ezekre a szakkörökre, müvészeti iskolákba.
Mindig is egy ilyen ember akartam lenni aki állandóan csinál valamit, tanfolyamokról, tanfolyamokra jár, reggel vesz egy kávét sietősen felkapja és rohan tovább.
Kérdem én, megéri ennyire elfoglaltnak lenni, miközben sokszor nem tudok pár percre sem elbeszélgetni nyugodtan anyámmal, apámmal vagy a barátaimmal?
Én ilyen életet akarok? Túl elfoglalt legyek ahhoz hogy megálljak egy perce gondolkozni mi is folyik körülöttem. Milyen emberré válok, ha csak magammal foglalkozom.
Hiszen a tánc a gitár a dráma szakkör, ezekre pontosan azért járok, hogy fejlesszem magam, vagyis mindezt csak magamért teszem, senki másért.
Nem szeretnék olyan amberré válni aki teljesen kizárja magát a világból, pedig én pontosan ilyen emberré válok hamarosan, ha nem állok meg egy kicsit gondolkozni, megállni beszélni azzal akit szeretek aki engem is viszont szeret..

Azt már megtanultam, hogy nem szerethet mindenki és belenyugodtam.
Megtanultam megválogatni az embereket, ki az aki bánt és ki az aki nem.
Néha beletrafálok, beletelik egy kis időbe mire újra emberek közelébe férkőzöm.
 Értsen meg mindenki, ha nem foglalkozom a számomra kedves emberrel nem azért van mert elfordultam tőle, csak az idő, az a rohadt idő túl kevés , hogy megálljak egy percre és boldogan, mosolyogva elbeszélgessek veled... 

Igyekezni fogok, nem fogom feladni, hogy valamit saját erőmből véghez vigyek.
Eddig valakire támaszkodtam, épp ideje hogy önálló erős és boldog életem legyen.
...Mindezt egy technikus barátomnak köszönhetem, hogy felnyitotta a szemem, nem vettem észre mennyire voltam bajban, hogy mennyire mentem rossz irányba. Amit eddig tettem helytelen volt, valamikor el kell kezdődnie egy jobb valaminek nem?
Nehéz belátni, hogy eddig mindent rosszul csináltam, de kijavitom amig nem késő..
Olyan.. Olyan idegesitő érzés, hogy mindent amit csináltam értelmetlen hülyeség volt... 
           

 de..

 a zene segit, anya segit, T. az őrangyalom, ő az én kiindulópontom a boldogság felé,  a barátnőm  az ellenségemmé vált úgy hogy közben iszonyatosan szeretem, hogy lehet ez ?

 és még nincs végeee :D

...először ríkatott meg egy blog bejegyzés. a legjobb barátnőm írása.

a barátságról való vélemyényét és gondolatait írta le ebben a bejegyzésben.olvastam és magamra ismertem, sok kérdés van ebben az írásban amiket nap mint nap én is megkérdezek tőle, csak ő nem halhatja mert magamban kérdezem őt..

azon lepődtem meg, hogy ugyan azok a kérdések zaklatják őt mint engem..

...mostanában azt hittem hogy kezdünk szétválni egymástól, a sok teendők, új barátok miatt elúszik kapcsolatunk. ez a bejegyzés most annyira segített mint a sivatagban egy pohár édes hideg víz. az összes kérdésemre megkaptam a válaszomat. és még mindig érzem a könnycseppeket az arcomon és a fémes ízt a számban az elharapott nyelvem miatt miatt...

... még egy dolog zaklat engem ebben a barátságban amiben élek.. nincs elég bátorságom elmondani neki, hogy borzasztóan nagy erővel hatott rám az írása, és hogy sírva át ölelném hogy ilyen csodálatos életem részévé vált, a kis családom részévé amit úgy szeretek, és mind ahányszor megölel rajtam kívül bárkit, vagy valakivel elmegy valahová nélkülem, összegyűlik bennem a világ összes féltékenysége és egy emberben összpntosul...

...bennem. tele leszek a féltékenység mérgével. miért nincs féltékenyég-elleni gyógyszer?

... túteng bennem a birtoklási vágy...

...még folytatom most mennem kell..........................................   .. 

 Csodásat álmodtam az éjjel.

Ebben az álmomban egy vágyam vált valóra.

Eszeveszettül futottam az utcában mire rátaláltam arra az emberre akiért futottam. Egy ház verandáján Máté és Tomi koncertezett. Énekeltek, mindketten mikrofonnal a kezükben, előttük iszonyú nagy tömeg volt egy baráti énekelgetéshez, több százan voltak és ugrándoztak  a zene ritmusára.

A tömegtől úgy 5 méterre álhattam. Figyeltem Máté arcát, egyik percben még énekelt, aztán észrevett és felvidult arccal integetett és leugrott a furcsa szinpadról. Tomi tovább énekelt. Ő is  ahogyan én is eszeveszettül boldogan futottunk egymáshoz. Amikor elértük egymást én szószerint az ölelkezésébe zuhantam. Annyira boldog voltam, hogy ennyi idő után újra láthatom. És meglepetésemre ő is boldog volt, hogy láthat engem.

A koncert után a házban, a konyhában ültem Tomival és valamit kérdezett tőlem, azt hiszem olyasmit mondhatott, hogy minek jöttem ide. Nem jött ki hang a szájából, de az arckifejezéséből rögtön le tudtam olvasni a szándékát...
 

A háttér történet: Senki ne higgye el  hogy szerelmes vagyok ebbe az emberbe, főleg az ne akiről szól ez az álom. Ez teljesen más, amit érzek. Máté amúgy is hosszú ideje boldog párkapcsolatban él, és talán én vagyok a legboldogabb hogy Máté ennyire szereti azt a lányt. Őt egy nagyon érdekes és határtalanul kedves embernek tartom. Szivesen lennék talán még a leggjobb barátja is. olyan sok kérdésem lenne hozzá. ha fiú lennék lehet több esélyem lenne a barátságára..

..nem tudom..

igen, de hol itt a gond?

 a gond ott van, hogy ő nem kér a barátságomból, lehet tényleg ennyire szar ember vagyok, vagy érdektelen...

Drámatábor élmények

Azt hiszem már eléggé feldolgoztam újra és újra felidéztem a dráma tábor eseményeit, hogy már valamennyire össze szedetten tudjam leírni őket. Már a napokra sem emlékszem, annyira össze mosódottnak érzem őket. Bár nagyon sok különbség volt az első és az utolsó nap között. Zalamerenyén volt a tábor helyszín, 120 ember él ott, velünk együtt 138. Nagyon szép hely, van egy csodálatos tó ahol kijártak az emberek gondolkodni, sírni és néha valamit otthagyni. Én is otthagytam valamit. De kezdjük inkább az elejétől. G-vel megérkeztünk, a többiek még idegenkedtek tőlünk, persze mert '' a két új lökött lány’' voltunk számukra. Azoknál az asztaloknál volt a gyülekező, ahol később végeztük el a táplálkozási teendőinket. Egyesével mindenki megkapta a tábor karkötőjét, ( színes cérnából fonott), és elmesélte ki ő és miért van itt. Hál istennek én voltam az utolsó előtti, ilyenkor örülök, hogy olyan a nevem amilyen. Az elején még meg voltunk szeppenve, de aztán be indult a gépezet. Kellett mondani tábor esküt, mindenkinek egyet, így összesen 18 szabályt kellet betartani, aki megszegett egyet, az egy pohár víz locsolást kapott ''ajándékba’'. Az én szabályom volt a legneccesebb, a ge*i szót tiltattam be, kb. mindenkinek abból volt a legtöbb locsolása:), gondolhatod mennyire szerettek engem. Már a tábor elején feladatot kaptunk, az úgynevezett kocsi színházban. Egy jelenetet kellett megtervezni és meg mutatni mindenkinek, úgy hogy a kocsi legyen a középpontja a történetnek, a két szereplő elöl ül, a nézők pedig hátul. Mi G-val a tábor vezetőt figuráztuk ki, szerintem elsőre semmi sem sikerülhet zökkenő mentesen, így ez a jelenet sem sikeredett úgy ahogy akartuk volna, de legalább megpróbáltuk. Ebéd előtt és este voltak önismereti tréningek, meg improvizációs játékok. Az volt a nehéz a táborban, hogy egész nap voltak feladataink, és egyszerűen a mában kellett ott lenni, nem volt idő a tegnapon gondolkozni, vagy a holnapon ámuldozni, itt és most kellett lenni. Szóval, ezen kívül volt még 3 szerepem.

 Álomférfi

Ez volt az első szerepem ( amúgy is), aminek a témája is tetszett és még élveztem is minden egyes próbát, főleg amikor megmutattuk a táborozóknak. Egy V. nevű lányt kaptam, ami jobb választás nem is lehetett volna. Nagyon ügyes színész, és a fantáziája sem kevés, tulajdonképpen az egészet ő találta ki, én csak azt csináltam amit mondott. Adott volt egy sima fogas, körülötte fura tárgyak, mi ketten voltunk affajta magányos lányok , akik egy férfire vágynak, szépek, szép ruhában. Először járkálunk körülötte, nézegetjük a tárgyakat, egymásra nézünk, felfedezve a sok tárgyat körülöttünk, aztán a zene el kezd komolyodni, és mi rájövünk, hogy ezek egy ember kezdemény testrészei. Először a fejet csináltuk meg a ruha fogasnak, aztán a testét, a karjait, a lábait, szemét, száját. Mivel az volt a feladat, hogy szertartás szerű legyen, és hogy várjunk valamit ami nem jön el. Elkezdtünk örülni, hogy hasonlít egy álom férfira ( bár nem ez volt az alap sztori), aztán egyszer csak eldőlt, és mi ugyan úgy ültünk török ülésben szomorúan. Az egész elég komoly volt, és bele tudtam magam élni a szerepbe, lehet túl komolyan is vettem. Aztán jött a kedvencem..

Rémálom

Négyen játszottunk benne, én, G, és újdonsült barátaink, T.G. és T. Sok időnk volt hátra , így nem is siettünk a jelenettel, végül mindig odébb raktuk, a vége felé a két lökött fiú összeveszett, sok-sok baromságon és már a múltról kezdtek tárgyalni, na akkor be telt a pohár, a szó szoros értelmében, hoztunk G-val nekik teát, hogy nyugodjanak le végre, aztán maradt fél óránk, és mint a ménkű, belecsapott a fiúk fejébe az ötlet. Mivel az volt a feladat, hogy álomszerű legyen, így is tettünk. Felállítottunk egy rácsos fehér ágyat, T.G. elé állt, mintha ott feküdne, mi hárman pedig az ágy mögött voltunk, és onnan jöttünk elő, rémisztgetni ''az olaszt’' (az előadás címe). G. anyát játszott én a gyermekét, T. egy katonát. Nagyon durva sminkünk volt, falfehér alapozó, és fekete szem alatti karikák, T.G. szerint vizihullák voltunk inkább :) álmában aludt az olasz, és mi rémisztgettük, felsoroltuk is tetteit, hogy ő ölt meg minket stb. szerintem a második próbán volt a legjobb a jelenet, ott tényleg mindenki igazi érzelmeket használt fel, mi G-val még sírtunk is, én azt meséltem be magamnak hogy tényleg az anyám áll mellettem aki meghalt, utána persze 2 napig megállás nélkül sírtam, kicsit túlreagáltam a dolgot, aztán az előadásra, ugyan úgy játszottam könnyek nélkül. Ez volt a kedvenc jelenetem, egyrészt mert együtt játszhattam a két számomra kedves emberrel, és olyan érzelmeket kellett megnyilvánítani amik számomra nem voltak idegenek. Aztán jött egy kis humor.

Játék

na ez volt a legrosszabb alakításom, de a többiek ügyesek voltak, és kimentetek a pácból. 1 férfi és három lány szerepe volt. T. játszotta a gigolo fiút, G. a jövőbeli csaját, Dorcsa a mostanit , én voltam a dobott csaj. Egy korábbi ilyesmi témájú (volt, van, lesz) jelenet volt, és ezt kellett humorosabb formába önteni, volt egy szituáció, el kellett döntenünk hova menjünk, és olyan helyekre akart vinni minket a srác ahol én mint dobott csaj vele voltam, és ezzel engem piszkált, ugyebár, mindig visszatértünk szövegileg erre a ''volt van leszre'' egy kis párbeszéd, ez volt a legvégén.: . Én.:- engem szeretett D.: - engem szeret G.: - engem szeretni fog D.: - Nem megyünk párizsba. :( nagyjából ezeken a szerepeken dolgoztunk az elmúlt két napban. De volt éjszakai túra is, eltévedtünk, körbe mentünk, találtunk egy kis helyet ahol aludhatunk ( kiráálllyy az újj hálózsákombaaaaan jeee), volt polifómom is, úgy hogy, én jól aludtam :), nagyon élveztem a túrát, elmondhatom, hogy ebben a táborban egy másodpercre sem unatkoztam,

volt nevetés,sírás, furcsa dolgok, szívesen visszamennék oda, még mindig iszonyúan hiányzik az a hely, már olyan távolinak tűnik, pedig alig két hete voltunk ott, mi lesz pár hónap múlva?, azért írom ezt is, nehogy elfeledjem azt a sok mindent amivel több lettem ezzel a táborral, egy nagymértékű változással, egy angyallal lettem több. Otthagytam a naplóm és a gátlásaim. Volt egy nehéz, furcsa de egyben csodálatos éjszaka a lányháznak lánykonyhájában. Ez a titok maradjon meg nekem, G-nek és T.G-nek _:) örökre, nem létezik annyi köszönet a világon amit ki tudnék neked mondani :)

Elvesztettem a karkötőjét, azt a karkötőt amit a tudta nélkül vettem el, hogy amikor viszont látjuk egymást vissza adom neki. A tónál vesztettem el, sötét volt már nem lehetett megtalálni. Annyira kötődtem ahhoz a karkötőhöz, mert tudom hogy T.G. Hordta, egy ideig még az illata is rajta volt.

Pedig megmondta, neki csak egy karkötő, semmi más.

Nekem egy kis reményszál volt, ha gyengének éreztem magam, csak rá néztem a barna bőrre, a kapcsokra, és emlékeztetett valami nálam erősebbre, ami engem védett.

Nagyon félek attól, hogy nem találkozunk a következő táborig, annyira szétestem, mikor észrevettem a karkötő hiányát a karomon, ugyan ebben az időben, arra kellett figyelnem hogy meg ne haljunk, mivel apám veszélyesen részegre itta magát, és ő vezette a kocsit, ezen az estén az életem filmje forgott le a szemem előtt, eddig nem hitem benne, de most már értem.

Csak egy valami nyugtat meg, hogy ha ránézek a lenyugvó napra, ugyan arra a napra néz ő is, ezek szerint egy világban élünk, és nem olyan lehetetlen elérni.

Rá találtam az angyalomra, és nem fogom el engedni egykönnyen. Nem én..

Ma van a születésnapom. péntek 13-a van. 16 éves lettem. nem egy évvel idősebb saját koromnál. Itt vagyok Ukrajnában, várom a szüleimet, elmentek bevásárolni a ''bulira''.
A hegyekben fogjuk ünnepelni hármasban. Ez a nyár volt életem legjobb, eseményekkel teli és mégis nehéz nyara. Nyaralásból táborba ugráltam, táborból ukrajnába. alig voltam
otthon, már mindenhol percek alatt meg tudom szokni a dolgokat,  csak otthon nem. Voltam  Tiszatónál , Abádszalókon a szüleimmel és a leggjobb barátnőmmel nyaralni, ott ünnepeltük
az ő születésnapját is. rá egy hétre Zalamerenyén gondolkodtunk a jeleneteken, hiszen az egy drámatábor. és drámain megváltoztam, erősen, kiszámíthatatlanul, zavartan.
kellett egy kis löket a változáshoz, mert olyan ostoba vagyok magamtól rájöni a dolgokra-. De ez a tábor megatta rendesen a löketet. utána 2 napig voltam otthon, annyi ideig amig
 a ruhákat ki kellet mosni amit a táborban össze piszkoltam, a utána újra bepakolni, elvinni kutyát, macskát, hörcsögöket, barátokhoz, vagy éppen macska panzióba.
A pesti ház újra üresen áll. most itt vagyok Ukrajnában, születésnapom van, 16 lettem. mögöttem megannyi rám váró feldolgozni való élmény. Furcsa szerzet ez az ember.
ha túl sok esemény, vagy behatás éri, nem tud mit kezdeni vele. nekem pl. sok élményben volt részen  a nyár alatt, túl sok mindent kaptam egyszerre.
most már az én dolgom, hogyan fogom ezeket az élményeket felhasználni, feldolgozni.
És még nincs vége a nyárnak. 2 hétig tervezzük az ukrajnai itt létet, igazából nem is nyaralni jöttünk ide, hanem apu vízumát intézni, hogy velünk tudjon élni.
aztán van még egy Gólya tábor, ahol már nem gólya ként, hanem szervezőként megyek oda.
a gólyákat felavatni.
És még idegesen, zavart vagyok. új dolog zavar. 16 lettem.

Túl sok minden történt velem, és még egyszer sem gondolkoztam a születésnapomon. nem vártam és nem is számoltam a napokat, ahogy szoktam.
Rossz szokás ez is, ezt már eldobtam magamtól. valaki nemrég mondta nekem: '' túl sok behatás ért,az ember lépésről lépésre tud megváltozni''.
Mintha született volna egy új énem, és a két én nem bír egymás mellet meglenni, állandóan veszekednek. eggyik a másikat nem tudja kiszorítani, csak idővel.
''eldobni rossz sokásokat, felvenni jobb újjakat''- T.G.

Narancslé, a fák között

elillan oly hirtelen,

teremtett valóságban

megiszom, elkébzelem.

A napnak már vége

ideje lenne indulni,

de a sok mosolygós arc,Istenem

nem integetni lenne kedved?

Ránk kacsintott a boldogság,

Szép rimed van valóság.

..  a vershez tartozó háttér történetet majd megirom, addig érjed be ennyivel cimbora :D

.Üdv itt CaNDy beszélt.                    

 Dear Diary!

Ma egyedül elmentem bóklászni mindenhová, elmentem a piacra gyümölcsöt venni, könyvtárban, kivenni egy farkasos könyvet hogy megértsem a ''shiver - borzongás'' titkát. De a csúcspontja a napnak igazából az volt, hogy elmentem vizipipátvenni, már régi álmunk volt G.-val venni eggyett, de én nem birtam és megvettem előbb, de azért igy is közös lesz a használat barátosném :)
Ugy hogy már nem kell 1001-be mennem ha vizipipázni szeretnék nem kell látnom Z. önelégült képét, amikor azthiszi tudja mire gondolok őt illetően, nem kell 1001-be mennem ha teázni szeretnék, sem azért ha hangulatot keresnék, semmiféleképpen nem ezért mennék oda.
..Az emlékekért mennék 1001-be, hogy megkeressem az én valóságomat, lehet az eggyik szék mögé dugtad el, vagy biztosan a pult mögött van, vagy mind eddig nálad volt? Igazán érzéketlen voltál, és mély nyomot hagyva magad után, csak halgatsz..
..halgatsz mint a sir. Persze tudom én hogy ez a legkönnyebb, elbujni a munka mögé, személytelen nők mögé, egy füstfelhőbe burkolózva, minden áldott nap.
Az egészségeddel játszol, és a pálmalevelek miatt talán a sorsoddal is, hidd el nincs neked pálmaleveled, ha lenne mert az életben semmi sem biztos, akkor majd perelj be, legalább látni foglak a tárgyaló terem tulsó végén, én csak boldogan rád mosolygok abban a reményben, hogy legalább ezzel jobb kedvre deritettelek, és minden nap megteném mire tompa érzékeid, észrevennék hogy mitől akarlak megmenteni, mert mindenki menekül.A füstfelhőben amit minden nap árasztasz teát iszogatva egy közösségi oldalt böngészve ahol egy eszeveszett lány állandóan irogat neked, hogy valami féle képpen felkeltse érdeklődésedet. A felnőttől akarlak megmenteni amivé váltál, már nem örülsz az apró csodáknak, már nem veszed észre a világ milliónyi összefüggéseit. Ha nem lenne 1001, ha nem lennél te, soha nem értettem volna meg a barátnőmet hogy ő mit érez, véleményem szerint sokban hasonlitunk G.-val, szerelemben hasonlit a sorsunk, Ő is egy olyan férfit szeret, akit nem szabad, és tudja hogy soha az életben nem lehet vele eggyütt, igy hozta az élet, nem tudom miért.
Talán ezek elvégezendő feladatok lennének? az igazat szólva elég nehéz feladatokat tolt elénk az élet. Talán ettől leszünk erősebbek, vagy veled eggyütt eltünik minden kis varázs ami előtted volt még.

Visszatérve 1001-hez, emlékezni mennék oda, felidézném minden eggyes mozzanatát annak az éjszakának, reggelnek, találkoznék valakivel a 105-ös busz végállomásánál, ahol épp megérkezik a piros motorján, veszélyesen. felülök rá és bevisz az utcájába, a házába meg a konyhájába, a zuhanyzójába és végül az ágyába.-Ördög vagy te tudod?-tudom, és?
Esti grillezés, egy agyonhasznált gyertya, meglátom a piros boritékot a parafatábláján, de nem érdekel, mert abban a pillanatban az övé voltam, ő meg az enyém. sokáig ellenkeztem, mondván hogy én ''csak'' ott alszom egy fiú ismerősömnél, akit mellesleg egy hete sem ismerek, mégis mit gondoltam én, hogy talán valaha is komolyan fog engem gondolni? itt én hibáztam a legnagyobbat és a legtöbbször. Ha az igazat mondtam, nem becsülted, neked a játék kell, hogy érdekes legyen, nem akarsz te tudni semmit.
erőlködtem ellene, de mind hiába, a legvégén elengedtem magam, mert már nem volt erőm, és hagytam, hogy megcsókoljon.
reggelt felvettem a pulóverét, pedig nem is fáztam,csak ő hitte úgy, tényleg, mint ma olyan volt akkor, kivártam a napfelkeltét, csiripeltek a madarak, pont ugyan úgy mint áprilisban. milyen rég volt, azóta sok minden történt. akkor egy meleg napsütéses reggel volt, de valahol tudtam csak nem akartam magamnak beismerni, hogy ha kimegyek azon az ajtón, holnaptól már más fog számitani nem én. Csak én nem egy személytelen nőnek gondolom magam, az isten szerelmére, gyerek vagyok még. Nem gondolom hogy számitana az a 12 év. nem ebben volt a baj. az hogy neked milyen könnyen megy elfelejtened barátom, vándor vagy, megálltál nálam egy pillanatnyi vasárnapra és már mentél is tovább. nem árt néha hátra tekinteni Z.
Csak arra kérlek add vissza amit elvettél tőlem, még szeretném használni, másoknak is kell, hogy boldog legyen az akivel eggyütt vagyok most, hidd el neki nagyobb szüksége van rá mint neked, abban a nagy ládában tartod talán a többi ezer és egy között?
miért kell ennyi idő, mig vissza kapom? olyan nehéz ez? igen pontosan az.

kiirtam mindent, bocsi nagy A. ki kellet eresztenem a gözt, minden rendben, ne foglalkozz ezzel, ezen nekem kell rágodnom.

üdv, itt CaNDy beszélt..

Sétáltam a boltba, egyedül, zenét halgattam, és éreztem a tapsztalás örvényét minden hol ahová aznap jutottam, mindegy hány barát, szerető lesz az életemben, egyedül leszek, és ez nem baj, még nem találták fel a teljes gondolat olvasást.
Vagy jobb lenne ha megérintenénk egymást tudnánk egymásról hogyan érzünk hogy gondolkodunk, nah akkor hozzád érnék és meg mutatnám, igazából. szavak nélkül, hamis mosolyok nélkül, füstfelhő nélkül. 1001 éjszaka meséi altatnak el minden éjjel,

régi dal szol a rádióban..
''Miért, én vagyok én?
Ma zavar a fény, erősen lüktet minden zaj.
A testem nehéz, s a tükörbe néz, valami nagyon furcsa csaj.''

Pár perce még nagy A-val beszéltem. Idefutott hozzám pontosan éjfélkor, azért hogy adjon nekem egy virágot. körülbelül 5 buszmegállónyira lakik tőlem.
Anyám benyitott, igy nem tudtunk sokat beszélni.
Egy ázott, rózsaszin virágot hozott nekem, futott vele idáig.
LE VAGYOK TAGLÓZVA. Nem tudom mit mondjak érezzek vagy gondoljak. Ilyet még semelyik férfi nem tette meg értem. Hogy idejuthasson biztosan át lépte futás közben a holt/hold pontot..
..Nem tudom hogy örüljek e a virágnak és annak hogy idejött az ablakom alá, vagy érezzem magam felelősnek, hogy miattam futott ide, esőben, messziről.
Igy megfázik, minden baja miattam lesz, lehet hogy kiszökött vagy mennyi problémája lehet emiatt.
Nem értem őt. Ennyire számitanék neki?
Nem, biztosan nem, nem vagyok én olyan fontos hogy éjfélkor virágot hozzon nekem..
.. de mégis idejött..
.. ezt soha többé semmilyen körülmények között nem fogom tudni viszonozni, ő nyert.

Köszönöm neked, Istenemre köszönöm hogy vagy nekem, szép álmokat farkasom..

Itt CaNDy beszélt..
 

Az idő hidegebb lesz. Mind meghaltak,

Kiket szerettél.Köd fedi a holdat,

Kutyád öreg már, rekedten csaholgat.

Halott fekszik a hóban.Vére alvadt.

A szó csak szó, a hús csak hús, az álom

Köd és zavar. A puszta  földre ülj le.

Dallamaid a vad szél hegedülje,

S te hallgass. Élj, mint pók a pókfonálon.

Egész nap pihentem nem csináltam olyan egetrengető dolgokat, igen a semmit azt csináltam, felzabáltam minden lehetséges energia forrást, én igy készültem az éjszakai túrára. Este tizre kellet oda menni az állomásra, a szüleim elkisértek, G.vel eggyütt (ja igen, mi voltunk ketten lányok az egész csapatból (7fő)). kalandos volt már az elején, legfőképp amikor Sz. bá' elsütötte azt a remek poént apámra, hogy elhoztam a testőrömet xD.
Vonatozunk Diós-Jenőig, imádom még mindig a zakatoló vonatokat, egyben izgalmas  és nyugodt.

El kis kezdtük lassan a túrát, az elején senki sem volt fáradt , mindenki viccelődött, futkorászott, hangoskodott (G. és én), olyan családias volt már az elején a hangulat. Két tanár volt velünk G. bá' vadászik meg ő is sokat túrázik mint Sz. bá'. CSAK AZ A KÜLÖNBSÉG AZ ERDÉSZ ÉS A TÚRISTA KÖZÖTT, HOGY..., és G. bá' felsorolta a különbségeket egész túra alatt, háát vicces volt az tuti :D, és végre láttam G.bá't mosolyogni, az sem valami sürü nála :/, nyah mind1.
..Fokozatosan ahogy mentünk előre egyre monoton volt a hangulat mindenki nézte a földet és próbáltak nem elesni az emberkék velem eggyütt.
Nehezemre esett lélegeznem (hülye c. és vp) a közepénél elkezdem iszonyatosan fáradni, elkezdtem tömni magamba a szőlőcukrot, csokit, energia italt , igy mindent amit megtaláltam. Aztán át estem ezen a fura hanzású holt/holdponton (nem tom hogy kell leirni xD), és olyan nagyon nagyon jó kedv fogott el hogy elkezdtem gyorsulni igy én voltam az elején G. És G.bá'. Nagy sikerélményben volt részem hogy tulajdonképpen nem is oyan rossz ez a túra, a szabadban vagyok erdőben friss levegőn és erősödöm, mi lehet ennél is klasszab? amikor a bnőddel eggyütt mentek és ugyan azt tapasztaljátok igy nem kell elmesélni a másiknak mit érzel.
Nagy nehezen felértünk a kilátóhoz, én és G. másztunk fel először rá, fújt a szél, gyönyörü kilátás volt odafönnt. Annyira jó érzés fogott el hogy eljutottunk ide egy éjszaka leforágsa allatt, a csillagok ránk zúdultak, lementünk és pár óra mulva megint fölmentünk megnézni a napfelkeltét, mondanom sem kell hogy a nap eggyik csúcspontja volt ezt látni.
A visszafele út is érdekes volt, sok ''pályán'' mentünk végig, volt csalán pálya, nagyon nagy köves pálya, csak sima út nem volt. volt egy olyan rész amikor kidőlt fákon keresztül kellet mennünk (én azt élveztem a legjobban). Amikor már leültünk a büfé elé, akkor kezdtem el érezni hogy én tulajdonképpen hullafáradt vagyok, és kb mindenki arcán ezt láttam. Sokat nem beszéltünk csak bámultuk egymást néha cipőnket aztán a kaját aztán megint egymást,

Húúú de nagyon kiráálly vooollt, köszönjük Sz. bának és G. bának ezt a királyságos túrát (ezért egy 5ös infóból és egy 5ös term.i-ből) ;)

CSóközön: CaNDy