Ott akarok lenni, hol lélegzel.
Napokat szeltem át,felhőben úsztam én.
Te meg az árnyékom, hova szöktök el, minden éj-jelén?
Lehet bírni az erőket,lehet rá teqilát inni, várhatod a reggelt, de én továbbra is választani fogom saját napom, továbbra is nyitom szemem, és igen továbbra is álmodom.
Elvetted a meleget,hideg szeleket hagyva bennem.
Csak sötétben sírni túl egyszerű volt számomra. vissza nem jövök..
..hiszen ismersz, büszkeség az Úr. Úgy lesz ahogy megírtam,
ahogy én megírtam.
Egy tomboló érzés, futni akarsz, ott fent túl jó minden, maradsz és rohansz.
Túl erős vagy, elfáradtam tőled.Őszinte sz
avaid 
rég elhittem már, ne erőlködj!
Megjegyzem a fájdalmat, megjegyzem azt a mennyországot...
*ez egy nem vers nem kép-nem vers mert nem mindig rímel, nem kép mert mégis írás, kifejezésem furcsa módja*
