Flower Way Diary

Most már tavasz van, igen, már lelkemben is. Képzeletbeli mezőm megtelt buja rózsával, hideg szépségű orchideákkal és boldogsággal. Nőtt egy fa lelkemben, melynek tövében leülök, és árnyékot ad nehéz időkben. Minden bizonyossággal mondhatom, egész lényemmel túl vagyok egy keserves részen életem sorozatában. Van idő átértékelni gondolatokat, felfogásokat. Érzem cél felé haladó utamat melyet én építem magam elé. Az arany hajú, mosoly szájú kislány újra nevet. Most már egyszerűbben és könnyebben. Kapcsolataim még mindig zavarosak, értetlenek és törékenyek. De minden találkozáskor hálát adok, s közben átkozom is kicsit a sorsot. Rám szabadította ezt a kínzó, gyönyörűséges érzést, amit  nehezemre esik szerelemnek nevezni. Mert ez a kapcsolat sem nevezhető nevén. Még én sem tudom, mi zajlik körülöttünk. Mikor vele vagyok a Világ nyugalma megpihen rajtam és körbe vesz. Igen, s mikor nála vagyok, érzem, hazatértem...Megéri rá várni még egy évig? Vagy mire felnőtt leszek,elkésem? A világ legbölcsebb embere sem tudná megfogalmazni, ezt a törékeny tüneményt...