...egy lélegzetvétel itt aranyat, sőt gyémántot ér. Itt a világ peremén, hol nem számítanak az emberek, nem befolyásolnak döntésében. Lassan, mégis kecsesen mozog, hogy le ne essen. Figyelem őt, csodálattal, különleges megfigyeléssel.Mi lesz vele?
Le fog esni?
Talán igen, de őt látszólag nem érdekelte, élvezte, ahogy az adrenalin beáramlik a testébe, úból és újból. Szerette a veszélyes élvezeteket, ez az egy dolog a sok közül amiért annyira szerettem ezt az élet-táncost...
A magányosság sosem zavart amíg ő meg nem jelent az életemben. Nem voltam egyedül mikor egyedül voltam. Ott voltak nekem a gondolataim és minden más amit csak én értettem..Beugrott életem tengerébe és boldogan úszkál ott amíg...
'' egy éve írtam rólad magamnak, olvass és mosolyogj, ezercsók :)''
