Dear Diary!

Ma egyedül elmentem bóklászni mindenhová, elmentem a piacra gyümölcsöt venni, könyvtárban, kivenni egy farkasos könyvet hogy megértsem a ''shiver - borzongás'' titkát. De a csúcspontja a napnak igazából az volt, hogy elmentem vizipipátvenni, már régi álmunk volt G.-val venni eggyett, de én nem birtam és megvettem előbb, de azért igy is közös lesz a használat barátosném :)
Ugy hogy már nem kell 1001-be mennem ha vizipipázni szeretnék nem kell látnom Z. önelégült képét, amikor azthiszi tudja mire gondolok őt illetően, nem kell 1001-be mennem ha teázni szeretnék, sem azért ha hangulatot keresnék, semmiféleképpen nem ezért mennék oda.
..Az emlékekért mennék 1001-be, hogy megkeressem az én valóságomat, lehet az eggyik szék mögé dugtad el, vagy biztosan a pult mögött van, vagy mind eddig nálad volt? Igazán érzéketlen voltál, és mély nyomot hagyva magad után, csak halgatsz..
..halgatsz mint a sir. Persze tudom én hogy ez a legkönnyebb, elbujni a munka mögé, személytelen nők mögé, egy füstfelhőbe burkolózva, minden áldott nap.
Az egészségeddel játszol, és a pálmalevelek miatt talán a sorsoddal is, hidd el nincs neked pálmaleveled, ha lenne mert az életben semmi sem biztos, akkor majd perelj be, legalább látni foglak a tárgyaló terem tulsó végén, én csak boldogan rád mosolygok abban a reményben, hogy legalább ezzel jobb kedvre deritettelek, és minden nap megteném mire tompa érzékeid, észrevennék hogy mitől akarlak megmenteni, mert mindenki menekül.A füstfelhőben amit minden nap árasztasz teát iszogatva egy közösségi oldalt böngészve ahol egy eszeveszett lány állandóan irogat neked, hogy valami féle képpen felkeltse érdeklődésedet. A felnőttől akarlak megmenteni amivé váltál, már nem örülsz az apró csodáknak, már nem veszed észre a világ milliónyi összefüggéseit. Ha nem lenne 1001, ha nem lennél te, soha nem értettem volna meg a barátnőmet hogy ő mit érez, véleményem szerint sokban hasonlitunk G.-val, szerelemben hasonlit a sorsunk, Ő is egy olyan férfit szeret, akit nem szabad, és tudja hogy soha az életben nem lehet vele eggyütt, igy hozta az élet, nem tudom miért.
Talán ezek elvégezendő feladatok lennének? az igazat szólva elég nehéz feladatokat tolt elénk az élet. Talán ettől leszünk erősebbek, vagy veled eggyütt eltünik minden kis varázs ami előtted volt még.

Visszatérve 1001-hez, emlékezni mennék oda, felidézném minden eggyes mozzanatát annak az éjszakának, reggelnek, találkoznék valakivel a 105-ös busz végállomásánál, ahol épp megérkezik a piros motorján, veszélyesen. felülök rá és bevisz az utcájába, a házába meg a konyhájába, a zuhanyzójába és végül az ágyába.-Ördög vagy te tudod?-tudom, és?
Esti grillezés, egy agyonhasznált gyertya, meglátom a piros boritékot a parafatábláján, de nem érdekel, mert abban a pillanatban az övé voltam, ő meg az enyém. sokáig ellenkeztem, mondván hogy én ''csak'' ott alszom egy fiú ismerősömnél, akit mellesleg egy hete sem ismerek, mégis mit gondoltam én, hogy talán valaha is komolyan fog engem gondolni? itt én hibáztam a legnagyobbat és a legtöbbször. Ha az igazat mondtam, nem becsülted, neked a játék kell, hogy érdekes legyen, nem akarsz te tudni semmit.
erőlködtem ellene, de mind hiába, a legvégén elengedtem magam, mert már nem volt erőm, és hagytam, hogy megcsókoljon.
reggelt felvettem a pulóverét, pedig nem is fáztam,csak ő hitte úgy, tényleg, mint ma olyan volt akkor, kivártam a napfelkeltét, csiripeltek a madarak, pont ugyan úgy mint áprilisban. milyen rég volt, azóta sok minden történt. akkor egy meleg napsütéses reggel volt, de valahol tudtam csak nem akartam magamnak beismerni, hogy ha kimegyek azon az ajtón, holnaptól már más fog számitani nem én. Csak én nem egy személytelen nőnek gondolom magam, az isten szerelmére, gyerek vagyok még. Nem gondolom hogy számitana az a 12 év. nem ebben volt a baj. az hogy neked milyen könnyen megy elfelejtened barátom, vándor vagy, megálltál nálam egy pillanatnyi vasárnapra és már mentél is tovább. nem árt néha hátra tekinteni Z.
Csak arra kérlek add vissza amit elvettél tőlem, még szeretném használni, másoknak is kell, hogy boldog legyen az akivel eggyütt vagyok most, hidd el neki nagyobb szüksége van rá mint neked, abban a nagy ládában tartod talán a többi ezer és egy között?
miért kell ennyi idő, mig vissza kapom? olyan nehéz ez? igen pontosan az.

kiirtam mindent, bocsi nagy A. ki kellet eresztenem a gözt, minden rendben, ne foglalkozz ezzel, ezen nekem kell rágodnom.

üdv, itt CaNDy beszélt..

Sétáltam a boltba, egyedül, zenét halgattam, és éreztem a tapsztalás örvényét minden hol ahová aznap jutottam, mindegy hány barát, szerető lesz az életemben, egyedül leszek, és ez nem baj, még nem találták fel a teljes gondolat olvasást.
Vagy jobb lenne ha megérintenénk egymást tudnánk egymásról hogyan érzünk hogy gondolkodunk, nah akkor hozzád érnék és meg mutatnám, igazából. szavak nélkül, hamis mosolyok nélkül, füstfelhő nélkül. 1001 éjszaka meséi altatnak el minden éjjel,

régi dal szol a rádióban..
''Miért, én vagyok én?
Ma zavar a fény, erősen lüktet minden zaj.
A testem nehéz, s a tükörbe néz, valami nagyon furcsa csaj.''